A dzsungel könyvének első történeteit az angol író, Rudyard Kipling (1865 - 1936) huszonkilenc évesen publikálta, még pályája elején. Ráadásul nemcsak több mint százhúsz éve íródtak e novellák, de egy azóta örökre eltűnt világhoz szóltak. Mégsem veszett el a történet az évszázad vérzivataros útvesztőjében? Hogy miért nem? Mitől lett ennyire sikeres az egyébként irodalmi Nobel-díjas szerző korai műve? A titok talán összefügg azzal a sikerrel, ami a Dés László – Geszti Péter – Békés Pál nevével fémjelzett magyar musicalt övezi. A dzsungel könyve az egyik legsikeresebb (ha nem a legsikeresebb) magyar zenés játék, ami az elmúlt évtizedekben íródott, s színpadra került. 
A történet „tud” valamit. Valamit életről s halálról, az egyes „világok”, társadalmi csoportok találkozásának lehetetlenségéről, a felnőtté válás útvesztőiről. S az emberről, aki időnként állat módjára viselkedik. 
És akkor még ehhez vegyük hozzá Dés László nagyszerű dalait és Geszti Péter virtuóz dalszövegeit, s a látványt (mely előadásunkban Gadus Erika és Székely László, Kossuth-díjas tervezőművészek munkáját dicséri).