Ezer mesében indul így egy gyermek a nagyvilágba, az életbe egy tarisznyával, amelyet az édesanyja tömött meg ennivalóval. Ábelnek azonban ravasznak kell lennie, hogy meg tudjon állni a viharos erdőben, melybe az élet kézen fogva fölvezette. Meg kell tanulnia, hogy túljárjon az emberek eszén, és még inkább meg kell tanulnia, hogy a tréfa édes ízével vonja be azokat a dolgokat, melyek máskülönben nagyon is keserűek volnának. Mert ott is, a havasok magányában  is megjelenik a pénz, a hatalom, a törvény, az egyház, no meg a szerelem…