„... Évek óta növekvő csodálkozással figyelem az erőfeszítést, ahogy Molnár kritikusai a talpára próbálják állítani makacsul és rendületlenül azt a piramist, amit ez a pompás szerző egész könnyedén és természetesen a hegyire állítva egyensúlyoz az ujja végén -  nem akarván belátni, hogy az artistaprodukció szépsége éppen abban rejlik, hogy ez a piramis a hegyén áll s nem a talpán ... Ha a piramist nem akarjuk erővel talpra állítani, nem követelünk Molnártól olyasmit, amit ő nem is ígért soha. Zavartalan élvezettel és gyönyörűséggel bámulhatjuk a hegyére állított piramis merész produkciójának szépségét. - Az a színpadi ötlet, hogy valaki, aki ellenségével nem mer szembeszállani, dühében hősködve szembeszáll az ellenség tehetetlen árnyékával, egy róla készült viaszbabával, színpadi ötletnek elsőrangúan mulatságos, pompás, eredeti, újszerű, zseniális – műfajszerűen a legjobb, legnemesebb vígjátékanyag, shaw-i, molière-i, csaknem cervantesi trouvaille.” Karinthy Frigyes 1926, Nyugat