Moldova az egyik legolvasottabb magyar író. Eredetileg drámaírónak készült. Úgy tíz-tizenöt évente ír is egy darabot. Most a Karinthy Színháznak írt egyet. Egy olyan valódi „moldovásat”. A cselekmény is jellegzetesen az. A háború utolsó napjaiban játszódó röhögtető történet. Hogy ez ellentmondás? Hát éppen ez az, amitől annyira „moldovás”. Legalább annyira, mint Magyarország története az elmúlt évszázadban. Ahol mindig annak öltöztek be a lakói - nyilasnak, komcsinak -, aminek éppen kellett. Mindannyian a Hungária Színház fellépői vagyunk. Ahol a darab története elkezdődik. Hogy aztán elképzelhetetlen fordulatai megtörténhessenek. Velünk. Velünk, mindannyiunkkal. Akik átéltük az elmúlt fél évszázadot. Meg ami utána jött.

A tizedes meg a többiek-szerű átöltözéses komédia, a magyar történelmi múltba belelopakodó Quentin Tarantino-i ízzel, amely az örökös köpönyegforgatás szatirikus tükrét mutatja fel.