„Jaj, de sanyarú a vámpír élet!
Régen minden nyak a vámpíré lett –
Ám ma kutyába se vesznek, s életlen fogunk!

Régen minden ember bújt előlem,
Ám ma vígan űznek gúnyt belőlem,
De hogyha nem lapul hiúz e nőben,
Ma vért szopunk!”

Adott egy kielégítetlen, szerelemre éhes ifjú grófné, akinek fixa ideája, hogy vágyait egy vámpír elégítené ki a legjobban. Adott
egy öregecskedő gróf, aki a problémát egy álvámpír felbérelésével orvosolná. Szándékai szerint a helyi téesz egyik parasztja
– aki fusiban vámpírjelmezben hozza a frászt az arra kijelöltekre – jól megijeszti a grófnét, aki emiatt kigyógyul a beteges
vámpírmániából. A briliáns tervet azonban keresztülhúzza, amikor színre lép az igazi vámpír...